Konyhaelrendezési formák a munkaháromszög tükrében
Mint ahogy azt már korábban leírtuk a konyhai bázisháromszög helyes alkalmazásával és elrendezésével a konyhai feladatok elvégzése nagyban megkönnyíthető. De hova kerüljenek a bázisháromszög elemei a különböző konyhaelrendezési formák esetében?
Kezdjük a sort talán a lineáris, vagyis az egysoros formával. Ez az elrendezési forma olyan konyhákban lehet kézenfekvő és tulajdonképpen az egyedüli megoldás, ahol csak egyetlen fal áll rendelkezésünkre arra, hogy a konyhabútor különböző elemeit elhelyezzük. Ilyen esetben a hűtő, a mosogató és a sütő is egy falra kerül, melyek közé még megfelelő méretű munkapultokat is el kell helyeznünk, tehát a konyhaszekrény szélessége minimálisan 3 méter kell hogy legyen, de próbáljuk meg elkerülni, hogy az meghaladja az 5 méter, mert így túl nagy távolságokat kell majd megtenni ez egyes munkafelületek között, ami nagyon fárasztó tud lenni. Sajnos ergonómiai szempontból az ilyen lineáris elrendezésű konyha a legelőnytelenebb, hiszen a munkaháromszög elemei egy síkba esnek.
A kétsoros, vagy más néven folyosó, esetleg hajókonyha, térkihasználás szempontjából a leghatékonyabb elrendezési forma. A munkaháromszög elemei közt megtett távolság ebben az esetben sokkal kevesebb, mint a lineáris elrendezés esetén, ami nagyban megkönnyíti a konyhai feladatok elvégzését. A legpraktikusabb, ha a mosogató és a főzőfelület egy oldalra kerül, míg a hűtő azokkal szembe, a másik oldalra. A kényelmes mozgás érdekében fontos, hogy a két oldalon található szekrénysor közötti közlekedő szélessége nagyjából 1,2 és 1,5 méter közé essen. Ezen elrendezési formának egyetlen hátránya van, mégpedig hogy munkafolyamat váltás közben gyakran kell 180 fokos fordulatot tennünk. Egy kétsoros konyha elrendezés esetén próbáljuk meg elkerülni, hogy a konyhán átmenő forgalom legyen, hiszen ez szintén nagyban nehezítheti a konyhai munkákat.
A következő típus az L alakú elrendezés, mely nagy alapterületű konyhák esetén lehet praktikus. Azzal, hogy a konyhaszekrényt két egymás melletti falra helyezzük, marad még szabad falfelületünk, ahová mondjuk bekerülhet egy étkezőasztal. Az L alakú elrendezésnek az egyetlen hátránya a sarok rész nehéz kihasználhatósága. Persze ma már erre is léteznek nagyon praktikus megoldások a forgós sarokpolcoktól kezdve, a szekrény sarkába építhető, kihúzható fiókrendszerekig. Azonban ezt a sarkot máshogy is kihasználhatjuk, mégpedig ha ide kerül a mosogató, tőle balra a hűtő, jobbra pedig a főzőlap, ugyanis ebben az esetben a bázisháromszög is tökéletesen igazodhat a konyhabútor elrendezéséhez.
Az U alakú konyhabútor a konyha három falán fut körbe, mely kialakítást, még ha a konyha mérete engedné is, sokszor a rossz helyen elhelyezett ajtó akadályozza meg. Ezen elrendezés legnagyobb előnye, hogy nagyméretű munkapultok építhetőek be és a három falnak köszönhetően a bázisháromszög is ideálisan alkalmazható. Arra azonban figyelnünk kell, hogy a munkafelületek által közrezárt rész ne legyen túl nagy, mert így sokat kell „vándorolni” az egyes munkaterületek között. Az L alakú elrendezéshez hasonlóan a sarkok optimális kihasználása itt is problémát okozhat, ráadásul duplán, hiszen két sarok is található a szekrényben. Azonban az előbb említett sarokpolcokkal, vagy kihúzható fiókrendszerekkel ezek kihasználása is optimálissá tehető.
A G alakú elrendezést szokás félsziget elrendezésnek is nevezni, ami valójában egy U alakú konyhaszekrény, mely egyik végéhez hozzátoldunk egy étkezőpultot. Az ilyen elrendezés az U alakúak minden előnyét magában hordozza azzal a plusszal, hogy főzés közben közvetlen kapcsolatban lehetünk az étkezőasztalnál ülőkkel, így a konyha egy csapásra közösségi helyiséggé is válhat.
A végére maradt a konyhaszigetes elrendezés, mely esetén a konyhának akár három falát is beépíthetjük szekrényekkel, ezzel tulajdonképpen körbeépítve a szigetet, de sok esetbe bőven elegendő csupán két fal használata, hiszen a bázisháromszög egyik eleme, általában a főzőlap és sütő, a konyhaszigetbe kerül beépítésre. A tervezésnél is ügyelnünk kell arra, hogy az egyes munkafelületek között a lehető legkisebb távolság legyen, hogy a legkevesebb utat keljen bejárni. Ez az elrendezés a tipikus amerikai konyhákra jellemző, ahol a nappali egybe van nyitva a konyhával, így a konyhasziget tulajdonképpen térelválasztó funkcióval is bír. Ebben az esetben azonban fontos, hogy a sütőlap fölé egy szagelszívót is beépítsünk, viszont így akár az egész család egy légtérben tartózkodhat és megbeszélhetik a nap eseményeit, miközben anyu a konyhában készíti a vacsorát, a gyerekek pedig a nappaliban írják a házi feladatukat.