Konyhatervezés Magyarországon a rendszerváltás előtt
Bár hazánkban konyhatervezésről a két világháború közti időszakban is beszélhetünk, de korántsem volt olyan jelentőségű, mint a nyugati országokban és a 30-as, 40-es években Magyarországon is legtöbb helyen a Frankfurti konyhamodellel találkozhattunk.
A második világháborút követő erőteljes lakásépítési hullám hívta újra életre a konyha, valamint konyhabútor tervezést, illetve gyártást. Az 50-es és 60-as évekre még inkább az asztalosok által, kézi megmunkálással készült, egyszerűbb, fiókos asztalok és kredencek voltak a jellemzőek, tehát ekkor ipari méretű konyhabútor gyártásról még nem beszélhetünk. Ezen kézileg gyártott bútorok alapanyaga elsősorban rétegelt, vagy farost lemez volt, melyeket fenyőből készült keretszerkezettel erősítettek meg.
A 60-as évek közepén a gazdaság erőteljes fejlődésnek indult, melynek köszönhetően az átlagemberek életszínvonala is emelkedni kezdett. Ennek következtében az emberek minőségi követelményei is jelentősen megnőttek, mely a konyhák és konyhabútorok terén is megmutatkozott. Már 1963-ban megalakult, a több kisebb bútorgyártó összevonásával létrejövő, mára a magyar bútorgyártásban kultikusnak számító, Tisza Bútoripari Vállalat, mely elsősorban konyhabútorok tervezésére és gyártására szakosodott. Saját konyhabútor szabványokat vezettek be és néhány konyhabútor típusuk nevére, mint a Kriszta, Klára, vagy éppen a Gina, az idősebb generáció tagjai közül nyilván még sokan emlékeznek.
A következő nagy lépést a Modul 15 névre keresztelt szabványosított konyhabútor modelljük jelentette, mely egységesített méretrendszerének köszönhetően a bútort elemenként is meg lehet vásárolni, így könnyebben lehetett igazodni az adott konyha adottságaihoz. Idehaza ők voltak az elsők, akik az addig különálló hűtőket és tűzhelyeket már beépítették a konyhaszekrény blokkjaiba. A Modul 15 annyira sikeres volt, hogy a 70-es és 80-as évek számos konyhájában találkozhattunk ezzel a konyhaszekrénnyel. Ezen konyhabútor család honosította meg a magyar konyhabútor gyártásban a laminált forgácslapokat, az ajtók nyitására szolgáló rejtett kivetőpántokat és a munkalapok szélein található műanyag elzárásokat.
Ebben az időszakban a Tisza Bútoripari Vállalaton kívül még két nagy konyhabútorok gyártására szakosodott vállalat volt jelen a piacon. Az egyik a Lágymányosi Faipari Vállalat volt, mely a panel lakások egységesített konyhabútorait készítette. Ezek azonban sajnos nagyon távol álltak a praktikusnak nevezhető konyhabútortól, de a tervgazdaságban nem is a praktikum, hanem a számok és a szigorú tervezési normák diktáltak.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a rendszerváltás előtt az egyedi igényeket figyelmen kívül hagyták volna, hiszen a Törekvés Általános Faipari Szövetkezet pont a kisszériás és egyedi tervezésű, valamint kialakítású konyhabútorok gyártására szakosodott. Azonban egy ilyen konyhabútor megvásárlását akkoriban csak nagyon kevesen engedhettek meg maguknak és a hosszú előjegyzési listának köszönhetően volt, hogy a konyhabútorra többet kellett várni, mint egy NDK-s „szuperjárgányra”, egy Trabantra.
Bár ezen bútorgyárak számos újdonságot honosítottak meg a magyar konyhabútor tervezés és gyártás világában, de azt a funkcionalitásbeli színvonalat, mint ezen időszak nyugat-európai bútorgyártó vállalatai, sajnos közel sem tudták elérni. A rendszerváltás aztán ezekre a vállalatokra is lesújtotta és privatizálták, átalakították, valamint megszüntették őket, de több évtizedes munkájuk őrökre beíródott a magyar konyhatervezés történetébe.